A medve bora

Oltani és kaszálni indultunk

Apuval egy hetet töltöttünk a hobbitok földjén, s csak töredékét sikerült elintézni mindannak, amit szerettünk volna. Ez, úgy tűnik, már szinte természetes. Mert mindig közbejön valaki vagy valami, mindig el kell szaladni a városba valamiért vagy a tervezett munka kicsit hosszabbra nyúlik, mint azt gondoltuk.

Amit azonban nagyon fontos volt elvégezni, az sikerült: az egész területet lekaszáltuk (damilos kaszával – a hagyományos kasza nem férne el a sorok között), és a kordonos rész vegyes fajtáinak átoltása is megvan.
Terveztem még a bakművelésű terület egy részét átoltani szerémi zöldre, de sajna az itteni hajtások még nagyon gyengék voltak. Talán a jövő héten már működik a dolog (csak megvan a veszélye, hogy addigra az oltóvesszők megindulnak a pincében is).
A kordonos rész melletti, olaszrizlingre tervezett karós területen egyelőre nem oltottam: Zoli bácsi szerint a terület nagy része olaszrizling, idén hagyom teremni, aztán majd jövőre oltom azokat a tőkéket, ami más fajta.

Beszereztünk minden szükséges anyagot (oszlopok, gerendák, pala, IBC-tartály) a hegy tetejére tervezett esővíz-gyűjtőhöz is, és vettünk egy csomó használt téglát meg betont, maltert a pincébe tervezett palacktároló polcokhoz. Ezeket majd máskor építjük meg.

A permetezéssel idén kockáztattam: úgy döntöttem, megvárom a jövő hetet az első permettel. A szőlő teljesen egészséges (néhány tőkén ugyan megjelentek az atkák, de ez nem számottevő), s ha a jövő hét nem lesz extrém csapadékos, nagy baj nem történhet.
A lisztharmattól tartok kissé, de a mostani lehűlés nem igazán kedvez neki. Ha minden jól megy, jövő hét végén kap első permetként Ridomil MZ-t és Topast, s az atkák miatt egy kis Thiovitot (a Topasnak úgysincs kontakt komponense). Aztán a második permetezés már lehet a Quadris, hiszen közeledik a virágzás!
Ha meg elkapja valami, akkor legalább jó tanulság lesz, hogy időben el kell kezdeni a védekezést.

A hét fontos képei:

így néz ki most a terület:

Ezen a képen még a jobb szélen lévő bakművelésű tőkék között nincs lekaszálva a fű. Aztán szépen rátértünk arra is.

egy átoltandó tőke:

és az oltóvessző (a többségének a bele azért zöldebb volt, ez kicsit száraznak tűnik):

oltás után:

bakművelésű tőkék:

a tavalyi telepítésű cserszegi:

lesz rajta kóstoló:

a két terület a cserszegitől nézve (a bakművelésű újonnan vásárolt terület nagy része a hátam mögött van):

a bakművelés (majdnem) teteje:

virágzik az akác:

az idén ültetett cserszegi pótlás is megindult:

beköltöztek a fecskék a villanyórába:

WARNING! Ez a bejegyzés csak érintőlegesen kapcsolódik a blog témájához.

Tortúrán Bortúrán voltunk a hét végén a Szépasszony-völgyben (Nice Woman Walley a felirat szerint). A cél az volt, hogy Andi és Peti lagzijára megfelelő (édes) bort találjunk (a rokonság ezt szereti, akármennyire ciki(?) is édes borról egyáltalán beszélni :-PPP), s ha már itt vagyunk, a magunk örömére is kóstoljunk. Nem vagyunk szakértők, s különösebben nem is szoktuk megfogalmazni, amit a borokról érzünk, így a jegyzetek inkább a tetszik és a nem tetszik közötti széles sáv egyes pontjaira vonatkoznak, szubjektív elemekkel kiegészítve. Azért teszem mégis közzé, mert egyrészt ez az első eset, hogy egy csoportos kóstolónkon legalább valamilyen jegyzeteket készítettünk, másrészt a résztvevőknek érdekes lehet visszatekinteni.

Fontos még megjegyezni, hogy Andi a pohárból kilógó tölgyfaerdőt, Anna az édeskés-gyümölcsös bort, Peti inkább a tiszta fajtaízeket, Tamás a gyümölcsös reduktív erjesztésű, jó italú fiatal borokat, jómagam pedig a minél testesebb, de tiszta ízű, oxidatív óborokat kedvelem. (Ez a különbség igazán Sike Tamás palackos borainál vált hangsúlyossá.)

Helli Családi Pincészet

Az itt (Egerszalók) kóstolt folyóborok teljesen korrektül elkészített boroknak tűntek, azonban még délelőtt volt, s még bennünk volt az utazás. Nem igazán hagytak bennünk mély nyomokat annak ellenére, hogy hibát sem találtunk bennük. Ha egy-két órát töltöttünk volna e borok társaságában, lehet, sokkal kellemesebb emlékeink lennének (meg ha nem veszítjük el ezeket a jegyzeteket). Fontos megjegyezni, hogy minden vörös folyóboruk Blauburger-mégvalami házasítás, úgy tűnik, nagyon szeretik ezt a fajtát. Negatívum még, hogy a bácsi szerint Magyarországon nem lehet természetesen édes bort csinálni, minden édes bor édesített. Szerinte ő őszinte ember, hogy ezt bevallja, mindenki más hazudik!

Szépasszony-völgy

12. pince

Teljesen fekete pincepenésszel borított, hosszú alagútpince, idős néni, aki csinálja, míg bírja, mert a szőlőt nem lehet abbahagyni.

• muskotály
  
  • nyalós (Andi)
  • illatbomba (Peti)
  • fanyar mellékíz (Gabssy)
  • másnap visszakóstolva a mellékíz dominált, nem vettünk belőle
• kékfrankos
  • korrekt vörös
• medina
  • édes és mégis zamatos (Peti)
  • a cukor nem nyomja el a bor ízét (Gabssy)
  • végül (másnap) ebből vásároltunk

Kiss Pincészet, 14. pince

Ismerjük jól, Szegeden is kaphatók a boraik mind palackozva, mind kimérten (PET). Profi vendéglátósok, nagy forgalom, semmi személyesség.

• Agria cuvée
  • közepes test
  • kellemes íz
  • kelleténél picit több sav
• zweigelt
  • tetszetős illat
  • kicsit fanyar
  • korrekt ivóbor
  • végül (másnap) ebből is vásároltunk
• barrique merlot
  • szárít, mint a ruhaszárító (Gabssy)
  • én épp ezt szeretem benne (Andi)
  • tömény fa, de Andinak nagyon bejön
• melora
  • illatban frissebb (mint a 12. medina)
  • teljesen kerek, harmonikus
  • korrekt, de nem elég izgalmas

Gacsal Pince, 15. pince

Sajnos a náluk jegyzetelt papírt is elhagytuk valahol. Ami megmaradt a fejünkben: a boraik jellemzően savasabbak a többi kóstoltnál - ez feltehetően a borász/szőlész/pincemester ízlését tükrözi, mert évjárattól függetlenül jellemző volt. A barrikolt CabSav 700.- Ft/l-ért viszont hozza azt, amit egy barrik bortól vár az ember, és elég alkalmi vétel (Andi örömére). Meg kell még jegyezni, hogy a felszolgáló fiútól megpróbáltuk megtudni, milyen szőlőből van a cuvée, mire azt válaszolta, hogy hát cuvée-ből. Elmagyaráztuk neki.

23. pince

A bácsi elég karakteres, a borai kevésbé. A fináncok szidásától hogy jutunk el a panteista magyar ősvallásig három perc alatt? Elég trágár szóhasználattal kombinálva... A borsorrend meg, hát az felborult.

Petinek itt nem tetszettek a borok - egyik sem.

• cuvée (kékfrankos, oportó, blauburger)
  
  • lábszaga van (Peti)
  • karakteres, száraz íz, kissé savas (Gabssy)
• ómuskotály 2006
  
  • kissé oxidált
  • a sav egyben tartja
• édes medina
  • ez "cherry-coke"
  • kicsit ragad a cukortól
  • mézes
• száraz fehér
  • cserszegi, ottonel, olaszrizling, leányka, zefír
  • egybeszüretelve, együtt erjesztve (nem mintha a cserszegi meg az olasz együtt érne...)
  • kissé opálos, nincs derítve
  • ezen is érződik az a mellékíz, ami a bácsi összes borán, valószínűleg hordóhiba lehet

16. pince

Ők is a rutinos vendéglátóipar részei, profi kiszolgálás, kissé fásult (és Kisséknél sokkal figyelmetlenebb) hozzáállás.
Innen Anna és Tamás is velünk volt. Nekünk viszont itt lett volna szükségünk egy kis pihenésre - talán ennek tudható be a jegyzetek szegényessége.

• tramini (Tamás kedvéért)
  • engem a szőlőre emlékeztet (Anna)
  • rövid és nem elég gyümölcsös (Tamás)
  • durván muskotályos (Peti)
• cuvée
  • van egy jó utóíze
  • gyenge az illata
• cabernet sauvignon
  • drága az ízhez képest (dupla ár a többihez)
• merlot
  • félédes cucc
• menoir
  • annyira édes, hogy semmi más nincs benne (Andi)
  • túlságosan iható (Peti)

Sike Tamás Pincészete, 43. pince

A profizmus itt is megjelenik, azonban hihetetlen kedvességgel és szakértelemmel párosul. A kiszolgálónk nagyon hamar felfigyelt rá, hogy mi nem inni jöttünk, hanem kóstolni, és érdekel a szöveg is, így aztán rendszeresen visszatért az asztalunkhoz, meg ajánlott dolgokat, amiket magunktól nem vettünk volna be a sorba. Nem bántuk meg. Sajnos a három folyóboros tételük szerényen meghúzódott a palackozottak között, valószínűleg ennek (és a 12. pince idős nénijének, aki rögtön belopta magát Andi szívébe) köszönhető, hogy innen inkább csak kóstolónak való mennyiséget (2l) vittünk másnap.

• egri csillag '11
  
  • rizling, chardonay(?), szürkebarát, leányka, cserszegi
  • hm, ez érdekes (Andi)
  • Ennek adjunk egy csillagot! (Tamás)
  • sajátos ízvilágú, nekem nem ízlett (Peti)
• olaszrizling '09
  • 15-ös alkohol, kis maradékcukor
  • mint egy selyemsál (Andi)
  • tejszín (Andi)
  • kesernyés (Peti)
  • én ilyen bort szeretnék csinálni (Gabssy)
  • nem elég reduktív (Tamás) - mint kiderült, 14 hónap fát (nem újfát) kapott
• pinot rozé '11
  • ó, ezt bent felejtették a mosógépben (Peti az illatra)
  • az íze felülmúlja az illatát
• cabernet sauvignon '09
  • kimért boruk
  • kicsit savanyú (Andi)
  • Ferkónak tetszene, testes (Peti)
  • az illata olyan, mint bármelyik buta vörösbornak (Peti)
• syrah '09
  • ebben van valami érdekes (Anna)
  • durván szegfűszeges (Gabssy)
  • alapvetően tetszett
• merlot '06 barrique
  • 18 hónapos tölgyfa érlelés
  • egy csillag és egy pirospont (Tamás)
  • jaaaaj! pont olyan, amilyennek lennie kell! se' több, se' kevesebb! (Andi)
  • Peti mosolyog (Peti)
  • ez nagyon jó (Gabssy)
  • a nap csúcsa (Tamás)
  • aszaltszilva és karalábéillat (Anna)
• medalion '06
  • félédes, kimért
  • nagyon jó (Andi)
  • ütős (Peti)
  • ebből tudnék még inni, ha muszáj lenne (Anna)
• merlot '09
  • kimért, édes
  • Oh, mi ez? (Andi)
  • sokat ígér az illata, de az íze is desszert (Andi)
  • ez egy jó merlot (Andi)
  • cup-cup (Peti)
  • finom édes (Peti)
  • nem rossz (Tamás)
• sauvignon blanc '11
  
  • reduktív
  • de jó szaga van! (Andi)
  • ezt az illatot szeretem (Tamás)
  • még szárazon is egy jó bor (Andi)
• pezSike
  • leányka-cserszegi
  • ez jó (Anna)
  • ez királyság (Gabssy)

Hát ennyi. Mi élveztük.

szerző ugyanaz

„A józan kívülálló szemével sikerült megfogalmazni magam és a köz boldogságára a borivás hármas stádiumát. Az első szintre egy palack bor elfogyasztása után érünk el. Ilyenkor a férfiember rendszerint bor és nő kapcsolatát kezdi fejtegetni – meglehetős alapossággal. A borivás második stádiumába kettő palack/fő elfogyasztása után érkezünk meg. Ebben az állapotban a bor és Isten kapcsolatának részletezése uralja a beszélgetést. A végstádiumot a három palack/fő bormennyiség elfogyasztása hozza el. Ez az a pillanat, amikor a férfiember szelleme oly magaslatba emelkedik, olyan szélesre nyitódik a világmindenség előtt, hogy már nem lehet tematikai alapon meghatározni a diskurzust. Formai jegyek alapján azonban annál inkább. Ebben a stádiumban ugyanis általában a férfiember már nem emlékszik saját mondata végén arra, hogy mivel kezdte mondókáját, de a másik férfiember képes válaszolni a gondolataira.”

(Alkonyi Lászlótól)

Az idézetet innen ollóztam.

Anyuval mentünk végül Zsáklakra a hét végén. Sok mindent sikerült elintézni, de voltak dolgok, amikre esélyünk sem volt.

Sikerült először is elrendezni az adásvétel papír- és pénzügyi részét. Már csak az ügyvédnek (öt liter bort kért munkadíjként) kell aláírnia, meg a földhivatali bejegyzés szükséges, s tényleg az enyém lesz az új terület. Áldomást ugyan nem ihattunk (vezettem), de Zoli bácsiék frissen sült pogácsával vártak, s nagyon jót beszélgettünk. Marika néninek van egy eladó háza Csáfordon, azt is meg kellett nézni (potenciális vevőt látnak bennünk?), anyu még tulipánokat is kapott a kertből.

Zoli bácsiéktól az oltványkészítőhöz vezetett az utunk. A szomszédok, ismerősök, eladók, oltványtermesztők közös tulajdonsága arrafelé, hogy szeretnek beszélgetni, s ezzel igencsak telik az idő. Ez persze nem baj (én is szeretek). Csak vicces, hogy huszonegynéhány oltvány megvásárlása két órás mutatvány. Be lett hát szerezve az olasz és a cserszegi pótlás.

A szőlőben egyébként minden nagyon szép, a rügyek épp fakadnak, sőt, a cserszegin már 3-5 cm-es hajtások is vannak.

Sajnos a kölcsön kapott fényképező makró-üzemmódja elég keveset tudott, így a hajtásokról nem sikerült képet készítenem. Az idei tervem – ahogy a képen is látszik –, hogy a sorközökben meghagyom a gyepet (sőt, megszórtam az egészet egy kis "kaszáló fűmagkeverékkel" is, hogy minél gyepesebb jellegű legyen, de nem kapáltam ki előtte a saját gyomokat), s csak kaszálva lesz a terület. A tőkék alatt (különösen a fiatal pótlásoknál) természetesen kapálni akarom, nehogy a fűkasza megsértse a tőkék tövét.

Aztán persze kiástam a pótlások helyét (az oltványok ezalatt a vödörben áztak), majd szépen elültettük őket. Ezután nekiláttam az új területen a házak közötti rész módszeres kiirtásának. Anyu ezalatt a venyigéket hordta ki az újonnan vásárolt szőlőből. A jelek szerint ez a korábbi években nem volt szokás: egy-két, sőt három-négy éves kupacokat is sikerült találni, ezek egymás fölé gyűltek, az alja már a korhadás fázisában volt, de elég nehéz volt elkülöníteni őket.

A kiirtott területen rengeteg műanyag-szemét is előkerült, elsősorban pet-palackok hada. Anyu azt meséli, hogy a fenti rész (az új terület nagy része, ahol nem irtok ki semmit, legfeljebb az oda nem illő gyümölcsfákat) is tele van ilyesmivel. El nem tudom képzelni, mire kellett ennyi ásványvizes üveg. Gyuszi szomszéd szerint Zoli bácsiék minden munkafázisnál (metszés, permetezés, szüret) hoztak magukkal néhány üveggel, azt itták. Aztán letették és otthagyták. De ennyit??? Vagy ilyen régen gyűlik???

Hát idáig jutottunk. A jövő héten (de legkésőbb a május 1-i hosszú hétvégén) már permetezni is kell, azt hiszem, ez egy Thiovitos kezdés lesz. Aztán majd igyekszem a menetrend szerint. Apróbb változások még lehetnek (pl. a bordói lé+kén kombót lehet, hogy lecserélem bordói lé + Karathane-ra, nehogy perzseljen), s szeretném a csapvízzel permetezést is felváltani esővízre (ha lesz egyáltalán idén eső). A következő alkalommal a tőkék alatti terület kapálása és a sorközök kaszálása lesz még soron, nem beszélve a palacktároló megépítéséről.

Hűséges olvasóimnak köszönöm, hogy velem voltak ma is, jó egészséget és finom borokat kívánva búcsúzom!

Húsvét után ismét Hobbitfalvára megyünk. Amit mindenképp el kell intézni (merthogy listaíró-fajta vagyok):

• Zoli bácsiékkal rendezni az adásvételt.
• A kordonos részbe eltelepíteni a pótlásokat.
• A házak közötti öreg tőkéket kitermelni és a helyet füvesíteni.
• Építeni egy esővízgyűjtőt a hegy tetején.
• Lekaszálni a gyümölcsöst és az öreg tőkék közötti részt.
• Füvesíteni a kordon sorközét.
• Palacktárolót építeni a pincébe.
• Az öreg tőkék karóit megigazítani, rendbe hozni.

Piszokul nem fog beleférni egy hétvégébe.

Hát így jártam. Péntek délelőtt megalkudtunk Zoli bácsival, s idéntől enyém a korábbi szőlőm melletti karós művelésű terület, kb. 1500 tőkével.

A metszéssel még éppen csak nem voltunk elkésve, s hála Annának és Tamásnak, ezt is sikerült vasárnap elvégezni. Zoli bácsitól kaptunk egy metszőollót is kölcsönbe, az én metszőollóim olyan vacakok, hogy Anna nem nagyon bírt volna velük. (btw: őszig, de legkésőbb jövő tavaszig be kell szerezni három-négy jó minőségű metszőollót.)

A rizling és a tervezett szerémi melletti területen minden második sort átoltásra vágtam vissza (ez, ha nem volnának tőkehiányok, kb. 330 tőkét érintene), a többi tőkét azonban termőre – idén hagyom még mindet teremni, s ősszel, szüret után átalakítom kordonosra, a köztes sorokat meg kivágom. Itt is guyot-művelést szeretnék megvalósítani, a másiknál kicsit magasabb (de még mindig viszonylag alacsony), kb. 70 cm-es combok nevelésével (ez persze magasabb, mint az igazi guyot, úgyhogy valami átmenet lesz a guyot és az ernyőművelés között, hasonlóan ahhoz, ahogy januárban Bussay doktor úrnál láttam). Ősszel persze pótolni is kell majd ezekben a sorokban, úgyhogy jó mulatság lesz.

A pince hőmérsékletét meg sikerült 16 fok fölé küzdeni (felszereltem egy konnektort – eddig ugyanis az egy szem villanykörtén kívül nem volt áram a pincében – s rákötöttem egy villanyradiátort), így végre elkezdhettem az MLF-t. Remélem, a következő napokban sem hűl vissza túlzottan a levegő (és a bor).

Az időjárás egyébként gyönyörű volt, de nem mondanám, hogy kegyes. Nagyon régen esett bármi is, a talaj csontszáraz, a fű se' nő. Kivéve a tarack. A jövő hétvégi eső nagyon kell. Remélem, igaza lesz a meteorológusoknak. (Már a kilencvenes évek végén megtanultam: sose higgy meteorológusnak! :-P )

Majd lesznek képek is. Csak most épp Andi gépével készültek, s meg kéne előbb szerezni őket.

UPDATE: a képek elérhetők itt!

Lássuk tehát szép sorjában:

Február végén Danival nekiláttunk a metszésnek, újholdkor, ahogy meg van írva. Sajnos azonban szombatra rám tört az aktuális vírus, így egész nap csak hevertem, s nem igazán sikerült haladnunk (két sor készült el az ötből, s az új telepítésű cserszegihez hozzá se' szagoltunk). Persze, azért ez is szép haladás, hiszen a metszés most nem csak a tőkék egyszerű termőre metszését jelentette, hanem az átoltandó tőkéket le kellett fűrészelni a megfelelő méretűre, s a megtartandó olaszrizlinget is igyekeztem fiatalítani, ahol lehet. Így aztán mértéktelen pusztítást sikerült véghez vinnünk ebben a két sorban.

Két héttel később Márti nagynénémmel mentünk pótolni a hiányt: a hátra lévő tőkék metszését elvégezni. Nem törődve a teliholddal (legalább kiderül, hogy mennyit számít a metszésnél) befejeztük a befejezendőket, egyúttal beszereztem az ez évre szükséges permetszereket, továbbá húsz kg fűmagot a sorközök füvesítéséhez. Próbaképpen az új telepítés egyik sorközén végigkapáltam a földet, majd meghintettem fűmaggal, s jól lenyomkodtam - egy leselejtezett hordót használva hengerként.

A hosszú hétvégén (március 15-18.) Andi és Peti lett a segítőtársam, egyúttal meg is kóstolhatták a lagzijukra készülő cuvée-t. Meglehetősen sok bor került ekkor hozzánk: Odaúton beugrottunk Ede bácsihoz Somlóra, s beszereztünk tőle két palack bort (olaszrizling 2011, és furmint 2010, mely kevés maradékcukrot is tartalmazott), majd miután a pincémből én is felvittem egy-egy flakonnal a 11-es boraimból (Stopposbor Olaszrizling 2011, Andi&Peti cuvée 2011 és ElsőBrumm Olaszrizling 2011), megérkezett Józsi szomszédom, aki szintén meg akart kínálni minket két-két literrel az új boraiból (egy fűszeres illatú fehérből és egy othelló-izabella cuvée-ből). Így indult a hétvége. Nem minden büszkeség nélkül mondom, hogy a jelenlévőknek fehér-fronton az én boraim ízlettek legjobban, pedig a „versenyben” még a szentgróti polgármester borai is futottak. (Aztán az otthoni visszakóstoláskor Szegeden már sokkal kevésbé volt kedvező a kép: mind a Stopposbor, mind a Házasítás túl savasnak tűnt az értő közönség szemében - nem véletlen, hogy ezt a két bort még irányított MLF-en akarom átzavarni, mihelyt a pince hőmérséklete eléri a tartós 12 fokot. Ugyanilyen minőségromláson esett át egyébként a szállítás során Józsi vörösbora is, szintén sokkal savasabbnak tűnt, mint a pincénél, ahol a hétféle bor közül ő volt a kedvenc.)

Még délután nekiláttunk azért a munkáknak: Andi lefestette a támszerkezet magasításához szükséges vasakat („vas, barómagas”), ezalatt mi Petivel kivágtunk két diófát, meg kiástuk a gyökereiket azon a területen, ahol az őszön szerémi zöldet szeretnék telepíteni. Másnap aztán ezt a részt szépen beszántotta Ferenczi Jocó, majd miután bevetettem lucernával, szépen el is boronálta. Ezalatt mi fölcsavaroztuk az oszlopokra a hetven vasat, és hozzáláttunk a drótpárok kifeszítésének, megjavítottuk a törött végfeszítőt, helyrehúztuk a kidőlt oszlopot.

Ez a munka szépen folytatódott szombaton is, de azért nem csak dolgozni mentünk: jutott idő kirándulásra (polgármesterrel és háromméteres Másodikjánospál-szoborral), szalonnasütésre szélviharral, termálfürdőre, kapucsinóra és jóízű beszélgetésekre is.

Hazaindulás előtt csörgött a telefonom, s Zoli bácsi kérdezte meg, hogy akarom-e már idén én metszeni a szőlőt, vagy még csinálja ő. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy eladja nekem a szőlőjét. :-)))
Ez persze számos kérdést felvet: irdatlan meló lesz a következő másfél hétben megmetszeni a közel kétezer tőkét, az olasz és a tervezett szerémi melletti területeket ráadásul átoltásra kell visszavágni, kevés a permetszerem (pedig jó előre beszereztem), s még az sem biztos, hogy meg tudunk-e alkudni. Ennek ellenére örömmel és várakozással tölt el a dolog: egy újabb kihívás a legjobb fajtából.

Az alábbi szöveget itt találtam, Alkonyi Lászlótól. Ami miatt fontosnak tartom, az az idő.

„A tevékeny szellemek előbb vagy utóbb rájönnek arra, hogy a fokozás nyelvtani szabályait felrúgja a gyakorlat. Legjobbnak lenni valamiben néha a legkönnyebb..Jobbnak lenni ritkán adatik meg. Ám nincs esélyünk, ha elhisszük, hogy mi már jók vagyunk valamiben.

A bort azért küldte az embernek, hogy a tökéletesség hajszolásával ember tudjon maradni, hiszen csak így tudja megismerni saját korlátait. Nevetséges, aki azt hiszi, hogy a bor által felérkezett az Olimposzra. Szánalmassá válik, aki a tegnap dicsőségével akarja legyőzni a mát.

Bor és zene – nincs két dolog a világon, ami ennyire egynemű volna. A bor nem az örökkévalóság dicsérete, mint ahogyan a zene sem. Egyikük sem az állandóságot rejtegeti, mindkettő a múló idő ragyogása. Egy írás, egy festmény, vagy egy szobor az idő statikája - rajongják a nemzedékek. Egyetlen ember alkotta, s mindenki élvezi őket. A zene és a bor az idő dinamikája. Nincs értelme azt mondani, hogy majd holnap eljátszom, majd holnap megiszom. A bort és a zenét mindig újra kell gondolni, hogy közöttünk maradhassanak. Megalkotásukhoz az ember kell, a tökéletességet hajszoló mulandó egyén. Bor és zene a változás dicsérete. Mert lehetsz jobb és lehetsz a legjobb, de jó sohasem.”

Az idő az egyetlen valamirevaló vagyonunk, s a legtitokzatosabb kincsünk is egyúttal. A paradox a dologban az, hogy pont azok a dolgok valóban örökkévalók, pont azokra a dolgokra fogunk mindig emlékezni, amik múlékonyak. S ezzel a bor lett számomra a harmadik örökkévaló dolog, amivel érdemes foglalkozni. Isten és a zene után a harmadik.

Az időről pedig azt hiszem, máskor, máshol még írni fogok.

Az idei tél/tavasz (s még a növekedés előtt) feladata a támszerkezet rendbehozatala, a girbegurba sorok kiigazítása, a kordon magasítása még egy drótpárral, metszéskor a tőkék alacsonyra kényszerítése, május elején meg (ha már 15-20 centis hajtások vannak) az idegen fajták átoltása rizlingre. Nem kevés! Nézzük sorjában:

támszerkezet rendbehozatala

A kordon betonoszlopokból és arra kifeszített vasdrótból áll. Sajnos az egyik soron a betonoszlop végfeszítője eltörött, s bár kaptam másikat, az oszlop évek óta így állhat, s mostanra bedőlt kissé. Ezt az oszlopot a helyére kell húzni, a drótokat pedig valamilyen módszerrel (a két felső drótpárnak van feszítője, inkább a vezetődrót lesz probléma) megfeszíteni. Lehet, hogy az öt vezetődróthoz beruházok mindkét végén horgos drótfeszítőre (ezek azok az eszközök, amik az OBI-ban, BAUMAX-ban stb. is kaphatók, csak ott 1200-1500 Ft, míg tisztességes vasboltban 3-400-ért megkapja az ember).

Az új telepítésű cserszeginél viszont még nem lesz (egyelőre) pénzem a kordon kialakítására, így az idei évet még csak karó mellett töltik. Mivel egy-két vesszőnél többet úgysem lehet rajtuk hagyni (fiatalok még), ez nem lesz probléma még növényvédelmi szempontból sem.

kordon magasítása

Gyuszi bácsi (egyik szomszédom) kivágta egyik sor szőlőjét az őszön, mivel úgy gondolta, kevesebb bor is elég neki (próbáltam ugyan meggyőzni, hogy akkor inkább kivágás helyett terméskorlátozzon, de nem állt kötélnek). Az onnan leszedett drótokat nekem adta, így a drót már megvolt. Megterveztem a rögzítést, megvettük a vasakat (30x30-as vinklivas), majd Dodi bácsinál az egészet kifúrogattam ipari fúróval (a hetven darab vasat elég kellemetlen lett volna barkácsgéppel elkészíteni). A nagyobb lyukakba 120x8-as csavar megy, a kisebb lyukak a drót vezetői.

„lámpa, barómagas”

Az egész cuccot sikerült a héten levinni Hobbitfalvára, metszés és a támszerkezet igazítása után a helyükre kerülhetnek. Talán a magasabb lombfal magasabb cokorfokot is eredményez...

tőkék rendbehozatala

A tőkék egy része sajnos girbegurba, túl magas, formátlan és az általam használni kívánt guyot-műveléshez teljesen alkalmatlan. Azoknál a tőkéknél, ahol a fajta sem azonosítható ez a legkevésbé sem probléma, hiszen le lesznek fűrészelve (l. köv. bekezdés), de a szépen termő rizlinget valahogy rá kell kényszerítenem, hogy a törzs/comb oldalából is hozzon hajtást, amit majd jövőre meghagyok, miután fölötte elfűrészeltem a tőkét. Szerencsére ez a folyamat már tavaly elkezdődött, így van már jópár olyan tőke, ahol ez megvalósítható. Folyamatos küzdelem.

metszés

A metszés során nagyon kell majd figyelni, hogy csak az olaszrizling tőkék kerüljenek sorra. Valószínűleg az lesz a legjobb, ha az oltásra szánt tőkéket előre levágom húsz centire a földtől, s a maradékokat metszem.

Amennyiben Zoli bácsi úgy dönt, hogy még az idén tavasszal eladja nekem a földjét, akkor azokat a bakművelésű tőkéket is meg kell majd metszeni. Ez komolyabb feladat lesz (szerintem a guyot sokkal könnyebb logikájú, mint a bakművelés), alaposan fel kéne rá készülni. Külön gond még, hogy a tőkék többsége eléggé felmagasodott ott is.

oltás

A héten megszedtem a vesszőket a legszebb rizling tőkéimről. Ha csak a jelenlegi ültetvénnyel kell foglalkoznom, akkor kb. 70 tőkét kell májusban átoltanom. Ehhez húsz centi magasan elfűrészelem a tőkéket, s az alvó rügyekből előtörő hajtásokból kettőt-hármat hagyok növekedni, a többit kitördelem. Mikor elérik a 15 centis hajtáshosszt, hasítékos ékoltással egy-egy szemet beoltok a vesszőkbe. Tavaly kísérletképpen csináltam pár ilyent, s kifejezetten jól sikerültek. Remélem, idén is menni fog.

Ha Zoli bácsi szőlője is játszik, akkor jóval több tőkéről van szó: Nem csak a saját olaszrizling vágóm melletti sorokat kell átoltanom olaszra (csak a jóég tudja, jelenleg milyen és hány fajta szőlőből áll az a rész), hanem a tervezett szerémi zöld telepítés melletti sorokat is szerémire. Ennek megfelelően szerémi zöld vesszők is (hála Biankának) vannak eltéve.
Ebben az esetben természetesen csak minden második sort oltok át (amikből az alacsony kordont akarom majd kialakítani), a közbenső sorokat pedig idén hagyom még teremni, s csak jövőre (mikor az átoltott már termést hoz) vágom ki a köztes sorokat.

Lesz munka bőven! Csak adjon Isten erőt és segítséget, hogy elvégezhessem!

...és megkóstolta a borát

Először a vásárolt szőlőből készült fahordóban érleltet. Viszonylag kevés aroma, közepes alkohol, erős sav. Kicsit talán túl erős. A család hölgytagjai savanyúnak mondanák.

Aztán a korai fajták (ebben kezdek kételkedni – mi van, ha csak túl korán szedtem le?) és a rizling házasítását. Fűszeres, behízelgő aroma. Az íze is gazdagabb. De mi ez a savanyúság (ecetes uborka)? És a keserű utóíz a végén? Kattasztrófa!

A saját termésű, „banános” rizlingről meg egyetlen mondat édesapámtól: „Ez egy nagyon jó bor.”
Nagyon zamatos, határozottan olajos, sűrű, koncentrált, kissé talán magas alkoholú (fűt, mint a kazán), jól iható bor. Olyan könyv, amit jó olvasni.

Szóval az a szőlő, ami elég ideig a tőkén maradt és kellően (1-1,5 kg/tőke) korlátozva volt, képes jó bort adni. A többi meg, ami a környéken szokásos („tudja azt a szőlő, mennyit akar teremni”) módon lett művelve, a sok napsütés ellenére is savanyú bort ad! Ez fontos. Ezt meg kell jegyezni.

tervek

Mivel egyik borom sem volt agyonkénezve (s mostanra el is illant nagy része), megpróbálom a két savanyút irányított MLF-el korrigálni. Ehhez fel kell majd fűteni a pincét 12-15 fokra, meg ott kell lenni mellette, úgyhogy ez csak márciusban várható.

A hordós vásárolt tételnél savtompításnak esélye sincs, mivel a savanyúságon kívül nem sok saját ízzel rendelkezik. Ha segít az MLF, akkor jóvan, ha ez sem segít, akkor kis mustsűrítmény hozzáadásával félszáraz/félédes szintre felhozva ihatóvá teszem. Egy részét meg – szénsav hozzáadásával – habzóbornak palackozom, úgyis kelleni fog jövőre pezsgő helyett! Kiönteni nem akarom.

A cuvée sokkal kényesebb kérdés: ezt a bort szántam Andi és Peti lagzijába. Ha az MLF nem hoz jelentős változást, akkor a további házasítás marad – a nagyon finom olaszrizlingem jelentős részét (kóstolás és több variáció alapján) vegyítem a jelenlegi változattal (fele már így is benne van). Mindenképpen jó bort kell belőle csinálni. Lehet persze, hogy úgy járok, mint Rambo, és a kesernye úgy eltűnik, ahogy jött. Csak az a baj, hogy már január van, mostanra már illett volna eltűnnie...

A rizlinget szeretném így ahogy van palackozni, s legalább novemberig még érlelni belőle valamennyit. A fentiek ismeretében (összesen van még belőle vagy ötven liter) ez nem nagyon fog sikerülni. De jövő szüretkor – hogy meglegyen a motiváció – mindenképp ezzel akarom kínálni a szüretelőbrigádot.

szerémi zöld

Jártunk Csörnyeföldén, s Bianka megmutatta, honnan szedjük a szerémi zöldet. Kaszás Balázs százötven oltványt ígért belőle októberre. Bianka azt kérte, az első termésből feltétlen vigyünk neki majd egy palackkal.

s végül a beígért meglepetés

Beszéltem Zoli bácsival. Azt mondta, térjünk még vissza rá. Szóval nála a labda. De ha megkeres, az azt jelenti, hogy eladja nekem a jelenlegi szőlőm melletti földjét, végig beültetve hagyományos, bakművelésű, öreg (és gyönyörű) tőkékkel! :-)

Nagy változások vannak készülőben.

Először is, kapok Bussay doktortól szerémi zöld oltóvesszőt, ezért jövő héten megyünk apuval. Aztán meg végre beszereztem(-tük) a kordonok magasításához szükséges vinklivasat meg a csavarokat, úgyhogy már nehéz lesz megúszni a tavaszi átalakításokat. Aztán meg kell még hozni pálinkát Józsitól, mert elfogyott, s az jó ha van. S van még készülőben egy nagyobbacska változás is, de az meglepetés. Remélem, sikerül!

Parti Nagy Lajos: Jaj cica

(ponty)
jaj cica karácsony van
mennyél ki egy pillanat
eléggé herótom van
agyoncsapom a halat
de hát vagy ő vagy én
csak add ide a kisláb
ost na ez a szegény
meg se tejes se ikrás
könnyű mondani onnan
asszed egy leányálom
epéje mindennek van
csak ezét nem találom
a fal pirinyót véres
de mindennek van ára
ne kijabáljál édes
dehogy mostad hiába
azér nem könnyű élni
éppenséggel promt nehéz
pont olyan a halé ni
ahogy isten szeme néz

A hét végén anyuval voltunk a Zsáklakban, s rendbe tettük a borokat. (Ez elsősorban annyit jelent, hogy „eltettük őket télire”: Minden hordó tele van, derítőszerről lefejtve (ami derítve lett), acélok bekénezve. Ha februárig nem megyek, akkor sincs gáz.)

Kóstolgattunk is persze, aztán meg vasárnap Cilivel a Szaléziánum kávézójában/borozójában (pincéjük is lesz jövőre) a veszprémi érsekség borait, s ezek közben alakult ki bennem néhány dolog (elsősorban az előző, egyedül üdvözítő technológiáról szóló bejegyzéshez):

• A borom mindaddig savas, fanyar ízű lesz, míg be nem szerzek egy bogyózógépet. Muszáj lesz. Így is finom ugyan, de olyan házibor-íze van.
• Mire a cserszegi teremni kezd, szükségem lesz borszivattyúra (s akkor már érdemes szűrőset venni). Az illatos fajták illatanyaga nyílt fejtéssel nem őrizhető meg.

Ami nagyon vicces volt, bár számítottam rá: a vásárolt szőlőből készült bor zamatban, gazdagságban meg sem közelíti a saját termést. A színük is más (mondjuk ez annak tudható be, hogy a saját rizling szinte már barna – de csöppet sem töppedt, csak érett – volt, mikor szüreteltük, a vásárolt meg éppen elhagyta vagy el sem hagyta a zöldes állapotot), de az ízüket össze sem lehet hasonlítani! :-)

Ezzel igazolódott a terméskorlátozás és a kései szüret eredményessége: Nem csak a mustfokban, de az ízben is megjelenik a különbség.

Jövőre nagyobb lombfalat hagyok (megemelt kordon, visszafogottabb zöldmunkák), és meglátjuk, milyen eredményt hoz a dolog.

Még egy dolog: szintén a korábbi bejegyzés kapcsán arra jutottam, nem fogok vacakolni az örökölt kishordókkal. Anyu kapja őket virágládának, a pincében meg több lesz a hely. Legalább ki tudok alakítani egy palacktárolót.

Rambo a héten készített egy technológiai bejegyzést a blogjába, én meg úgy döntöttem, ez alapján értékelem az egy éves munkámat Hobbitfalván, összegzem a terveimet, illetve itt-ott fenntartom magamnak a másképp gondolom lehetőségét.

Fajtahomogenizálás:

1. Az oda nem illő fajtákat első dolgom volt megjelölni, mikor a terület a birtokomba került. Ami hiányosság volt, hogy mivel nem sokat tudtam a szőlőről, a telepítésről, ezért nem irtottam azonnal őket, hanem egy évet vártam vele. Más vélemények, főleg BZoltán alapján (szerinte az öreg tőkék, mivel mélyebben van a gyökerük, sokkal inkább termőhely-hű, „terroir”-borokat adnak, mint az új telepítés) azonban én az átoltást fogom idén elvégezni. Rambo bejegyzésének köszönhetően azonban nem csak két soron (ahogy eredetileg terveztem), hanem az összesen.
2. Az ikertőkéket meghagytam, az idei metszés folyamán ezeket is rendeznem kell.
3. A tőkehiányokat (majdnem 30%) pótoltam.

Támrendszer:

1. A bejegyzéstől függetlenül kora tavasszal terveztem megemelni a támrendszer magasságát. Az, hogy a tőkék kissé árnyékolják majd egymást, a legkevésbé sem probléma: legalább nem égnek el a savak. Egyúttal a régi befűződrótok feszítési lehetőségét átalakítom, mivel jelenleg pár kiló szőlő is több tíz centivel lejjebb tudja húzni őket. :-(
2. A sorok átalakításáról nem tudom, hogy kéne vélekednem: kissé szűkek (130-150 cm) a sorok, amin sokat ront, hogy az egyik oszlopsor kissé balra dől, illetve a bal szélső sor túl közel van a szomszéd telepítéséhez. Azonban a tavalyi évben épp abba a sorba (a szomszéd mellettibe) ültettem el vagy harminc oltványt. Szóval fájna a szívem érte. Vagy lehet, hogy azokat az oltványokat át tudom telepíteni a többi sor hiányaiba?

Permetezés:

1. Sajnos nincs állandó segítségem, s a szomszédok infói szerint nem is nagyon lehet ilyet szerezni. Egyelőre pénzem sincs rá, úgyhogy marad a saját erő, illetve a barátok alkalmi segítségei.
2. Mivel nem tudok jelen lenni folyamatosan, marad az ütemezett permetezés. Ez ugyan felszívódó kemikáliákat is jelent, de talán extrém időjárás mellett is meg tudom védeni a szőlőmet állandó jelenlét nélkül.
3. Igyekszem minél többet tanulni a növényvédelemről, s nem vagyok hajlandó rovar- és gyomirtó szereket használni. Műtrágyát sem.

Pince:

1. Présház van, sajna lakásként is kénytelen vagyok használni.
2. A pince nem elég hűvös. Az idén (hungarocellel) igyekeztem javítani a szigetelésén, de a megoldás plusz egy elválasztó fal építése (vagy inkább egy jobb pince megvásárlása) lenne.

Hordók:

1. Valószínűleg mázlim volt, mert vaterán sikerült kifognom 2-3-szor használt francia hordókat, kiváló állapotban, potomért. Az aromájuk gyönyörű, s minden szempontból megfelelnek.
2. Első dolgom volt acéltartályt is beszerezni - mivel a pince hőszigetelése csapnivaló, tavasztól esélyem sem lenne másként a bort hordóban jó minőségben megőrizni.
3. Ülepítő tartályként jelenleg a szüretelőkádakat használom. Komoly hiányosság, hogy nincs fedelük. Valóban be kéne szerezni egy vagy több két-háromszáz literes ülepítőt!
4. Bogyózó. Ez most elsősorban pénzkérdés. Egyelőre nem telik rá, a következő szüretre már szeretném.
5. Prés. Maradok a hagyományos préseknél. A saját 80l-esem mellé a nyáron megkaptam a badacsonyi rokonok 200 literes (és legalább száz éves, de kiváló állapotú) prését. Gyönyörűek. :-)

Egyszóval nem is indultam olyan rosszul. Van ugyan még (bőven) mit tenni, de úgy tűnik a felsorolásból, hogy jó irányba haladok.

A listáért meg köszönet még egyszer Rambonak!

Hosszas huzavona előzte meg az elmúlt hétvégét. Már tavaly is problémákat okozott, de akkor a helyi ismeretség hiányának tudtuk be: a trágya Szentgróton tabu. Ha csak megemlíted, mindenki ötöl-hatol, de konkrétumot nem tudnak.

Mivel jövőre is ültetni szeretnék (ha minden igaz, Bussay doktor úr tőkéiről szaporított szerémi zöldet), megpróbálkoztam a lehetetlennel: idén végre trágyát szerezni.

Józsi szomszédom a mezőgazdaságban dolgozik, s elég negyban csinálja főállásban, így az ő segítségét kértem. Azt mondta, egyetlen kocsival sikerült hozatnia magának is, három falu távolságból. Nincsenek állatok. Aztán hívott, hogy van valaki, aki adna el, csak épp nem érett, hanem friss trágyát. Menjek, nézzem meg, jó lesz-e.

Elmentünk, megnéztük. Megegyeztünk.

Aztán délután jött a gazda a traktorral meg a megrakott nehézpóttal. Kissé még fagyott, hát mondjuk neki, hogy itt nem tud felmenni. Mire ő mondja, hogy hát tényleg nem. Mondjuk neki, menjünk körbe a hegygerinc felől, s majd lejövünk a dűlőúton. Mire ő mondja, hogy nem lesz jó, mert nincs fék a nehézpóton. Hogy mi? Jól hallottuk, nincs fék a kocsin.

Így aztán nem lett trágyánk.

Azért szépen telt a hétvége, villanyt szereltünk, bort fejtettünk (a borokról majd a következő posztban írok, egy-két héten belül úgyis vissza kell mennem rendbe tenni a megderített rizlinget meg hozni bort karácsonyra), kivágtunk pár fenyőfát (az ünnepre). A kivágott fenyőket felpakoltuk az utánfutóra. A Pejkó (peugeot 206sw) le tudott ott jönni, ahol a traktor nem. Pedig a mi utánfutónkon sem volt fék.
(Az már csak hab a tortán, hogy index és helyzetjelző sem. Azért a hétvége alatt sikeresen abszolvált közel 500 km távot gyakorlatilag végig sötétedés után, s csak az utolsó húsz kilométeren jutott egy autóstársunk eszébe, hogy felhívja a figyelmünket e hiányosságokra. Ez úton is köszönet neki!)

Update: Feltettem néhány képet a szőlőről a fotóalbumba. Sajnos az őszön meggyíkott a fotómasinám, így az utolsó (inkább már télbe hajló) képek a telefonommal készültek. Egy darabig nem nagyon lesznek jobb képek megfelelő gép hiányában...

Tegnap Tamás bácsival kimentünk a Vajdahunyad várba, gondoltuk, megnézzük, milyen egy Újbor és Sajtfesztivál...

Mondjuk elég vicces volt, hogy a verseny (a nevezett borokat 100 pontos rendszerben pontozták, majd ez alapján alakult ki a sorrend) eredménye már pénteken fent volt az interneten. A slusszpoén az volt, mikor az egyik ezüstérmes délelőtt (kóstoltatás közben) a többiektől tudta meg, hogy a bora érmet kapott.

Na, de az elejéről: Eredetileg többen szerettünk volna menni, úgy volt Andi is jön Szegedről, BabosG Pomázról, meg hát terjesztettük az igét az egész Budapestre szakadt szegedi társaságnak. Aztán szép sorban mindenki visszamondta.

Amit tudtunk: A belépő 2000.- magyar forint, s ezért kóstolópoharat kapunk ajándékba. Ami közben kiderült: A jegy árában benne van tizenkét sajt és ugyanennyi újbor megkóstolása. Amit nem sejtettünk: A borászok és a boldog emberek („boldogok a sajtkészítők”) nem fogják jelölgetni a kóstolójegyen a kóstolásokat, így annyit kóstol az ember, amennyit nem szégyell. Mi nem vagyunk szégyenlősek.

Összességében: Nagyon közvetlen, mindenki beszélget mindenkivel típusú találkozó volt, a hangsúly tényleg elsősorban a borok (és sajtok) megmutatására került. Aki kint volt, szívesen kóstoltatott, szívesen beszélt a boráról (sajtjáról), adott tanácsot, ötletet. Ami különös volt elsőre, hogy a versenyben egyébként részt vevő (s komoly érmeket is elvivő) igazán nagy nevek (egy-két kivételtől eltekintve, mint pl. Gere Tamás és Zsolt, Dúzsi Tamás - respekt) nem álltak ki kóstoltatni, úgyhogy kis családi pincék és még kisebb hobbiborászatok amúgy nagyon korrekt boraival lehetett elsősorban találkozni (ez amúgy nagyon megfelelt az én ízlésemnek).

Nem tudom, a nagyok miért voltak távol. Lehet, hogy csak vasárnapra jönnek ki. Lehet, hogy nekik már nincs szükségük erre a fajta reklámra. Lehet, hogy nekik nem éri meg ingyen kóstoltatni, annyira jó (és drága) a boruk. Ennek kicsit ellentmond, hogy a fesztivál legjobb bora (legmagasabb pontszámot elért aranyérmes) egy szinte most induló kis családi pince, az Anonym Pince Egyből kettő nevű fehérbor házasítása lett, s ők jelen voltak boraikkal is a rendezvényen. Szövényi Áronék – honlapjuk tanúsága szerint – 2007 óta foglalkoznak komolyabban saját bor készítésével, családi keretek között, etyeki birtokukon. És tényleg nem semmi, amit ebből a borból kihoztak! :-)

A résztvevőknek köszönhetően ez nem egy borsznob fesztivál, nem egy rongyrázós, a budai elit számára készült rendezvény, hanem egy közvetlen, emberi léptékű esemény, igazi ünnepe az újbornak. A Nemzet Újbora kezdeményezéssel pedig nem csak kapni, hanem adni is akar: Böjte Csaba dévai gyerekeinek támogatására megy az egész bevétel.

Ami biztos: jövőre is menni kell. Talán saját borral is. :-)

Sajnos a héten összeomlott a freeblog motorja.

Elég gáz, az augusztus utáni bejegyzések+kommentek+design mind elveszett.
A bejegyzéseket sikerült ugyan visszaállítani ezzel, de ez önmagában elég kevés.

Igyekszem rendbehozni a hibát. A jövőben pedig rendszeresen lementem az archívokat.

Bocs.

Megtartottuk az idei utolsó szüretet is: a rizling maradékát (több, mint a két hete leszedett, úgyhogy kicsit fura „maradéknak” nevezni) szedtük le.

Voltunk rá bőven (Andi, Peti, Dani, meg szombat estétől Cili is befutott), úgyhogy pillanatok alatt sikerült. Kb. húsz órás héjon áztatás, másik húsz óra ülepítés után került a két hete leszüretelt (forrásban lévő) mellé (közé, belé) az új hordóba. A két hete szedett egyébként a banánturmix nevet kapta a többiektől: valószínűleg az új fahordó hatásaként határozottan banános (és persze vaníliás) illatok, ízek fedezhetők fel benne, még rengeteg cukorral, minimális alkohollal. Ha ebben az irányban halad tovább (a most hozzátettel együtt), akkor nagyon jó dolgok lehetnek még belőle.

S akkor egy kis borleltár:

• a korai fajtákból 70l a nagyobbik acéltartályban (kellemesen illatos, roppant savas, alacsony alkohollal, gyakorlatilag teljesen kiforrt, almasavbomlásra várok, seprőt felkevertem)
  szüret: szeptember 10.
  cukorfok: 16,5 MM
  beavatkozás: fajélesztő
  erjesztés: acéltartályban
• vásárolt olaszrizling 250l a használt francia hordóban és a legnagyobb örökölt hordóban (hordótól függően különböző ízek, nagyon savas, kissé még forrásban, almasavbomlás szükséges)
  szüret: szeptember 24.
  cukorfok: 15,5 MM (240kg) és 18,5 MM (70kg)
  beavatkozás: kristálycukorral „javítva” 19MM-re
  erjesztés: fahordóban
• olaszrizling 40l +70l az új francia hordóban (banánturmix, alacsony sav, szinte most kezd forrni, reméljük, nő a sava)
  szüret: október 8. és október 21.
  cukorfok: 19,5 MM és 18,5 MM
  beavatkozás: –
  erjesztés: új fahordóban

És akkor a tervek: A saját szüretelésű/termesztésű olaszrizlinget teljes kiforrás után részben valamelyik kisebb fahordómban továbbérlelem tavaszig, majd ha jól sikerült, palackozom és további egy évig palackban érlelem.
Ugyanennek a bornak egy részét (30-40l) házasítom a korai fajtákkal (alkoholnövelés és savcsökkentés házasítással), majd az egészet tavaszig acéltartályban tartom, mikor is palackozom (nagy része Andi és Peti májusi lakodalmán fog elfogyni, úgyhogy lehet, hogy nem is kell szűrni palackozás előtt).
A vásárolt olaszt az új francia hordóban (225l) érlelem, ami nem fér bele, megy a kisebbik acélba, onnan lehet majd töltögetni a hordókat.

A hétvége egyébként nagyon jól sikerült (bízom benne, hogy a többiek is így gondolják), volt benne társasjáték, borkóstolás, gazdálkodás (Andi meg Peti végigkapálták az új telepítésemet – dicsőség nekik) és sok-sok-sok ősz.

Gondoltam, elkezdem összegyűjteni a címkéimet. Ezzel persze rögtön „katalogizálom” is a boraimat. Ez tíz év múlva lesz igazán érdekes, de addig is – nekem tetszik.

2010

A 2010-es év borához tulajdonképpen háromféle címke készült, pedig a bor ugyanaz volt. Ennek persze történeti okai vannak. :-)

szüret: 2010. szeptember 14. (korai fajták); október 15. (olaszrizling)
cukorfok: 17 MM; 15,5 MM
beavatkozás: fajélesztő
erjesztés: 100 és 225 l-es használt hordóban
házasítás: a korait és a rizlinget 30l vásárolt chardonnay-vel házasítottam, hogy tele legyen a hordó
érlelés: 2 hónap új fahordóban, utána acél
egyebek: évjárati sajátosságként magas sav, a termés fele lerohadt

Az első címkeváltozat az alap olaszrizling–rizlingszilváni–chardonay cuvée jelölése volt, ennek nagy része (olasz+szilváni, ahol a szilváni sem tiszta szilváni, hanem minden mást is jelöl, ami a kertben megtalálható) saját termés volt (16-17 MM-el, sajna), a chardonay-t pedig Léhárt Tamástól vásároltam már kész borként. Erre azért volt szükség, hogy a 225l-es hordómat tele tudjam tölteni.

A második címke csak abban tér el az előzőtől, hogy melegebb színek alkotják a hátterét. Ez a bor utólag édesítve lett, ezért az eltérő címkehasználat. Az édesítéshez borászati mustsűrítményt vásároltam (ez egy kísérlet volt, soha többet nem szeretnék ilyet csinálni – egy édes bor vagy természetesen édes, vagy nem bor), s nagyjából 17 g/l cukrot tartalmaz (családom hölgytagjainak tetszett ez a megoldás...).

A harmadik címke egészen egyedi: a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség 15. születésnapjára készült, a mögötte levő bor pedig a fentebb említett édesített cuvée. Ezzel az édesített verzió el is fogyott, emlékbe mint első borom csak a száraz változat került palackozásra.

Beraktam egy flash-animációt a fejlécbe.

A félreértések és az estleges reklamációk elkerülése végett: :-)
Az összes (jelen flash-hez felhasznált) fotó saját kép és mind a csáfordi telken illetve annak közvetlen környezetében készült.